A kínai tavaszünnep – A kínai újév története

A kínai tavaszünnep, azaz a holdújév, a kínai újév a kínai nemzet legnagyobb hagyományos ünnepe, úgy, mint Európában a karácsony. Hivatalosan ez egy háromnapos  ünnep, de a népszokás szerint három hétig tart. A holdújévhez sajátos dekorációs, díszítési népszokások kapcsolódnak. Falun az emberek mindmáig megtartották ezeket a szokásokat, egyebek között az úgynevezett páros újévi feliratok kiragasztását, a kapuisten képének kiakasztását, az újévi grafikák és a szerencsét jelző kínai kalligráfiák kifüggesztését.

A hagyományos kínai naptár a Földnek a Nap körüli keringése és a Holdfázisok alapján készült. Eszerint az év első napja, a tavaszünnep, azaz a holdújév a kínai nemzet legnagyobb ünnepe, amely körülbelül olyan fontos a kínaiak számára, mint a karácsony a magyaroknak. A tavasz-ünnep családi ünnep – ilyenkor valamennyi családtag összejön, a távolabb élők, dolgozók is hazamennek, bármilyen messze is éljenek. Ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat függesztenek fel, lamp ionfesztivált és vásárt rendeznek. Este az emberek kimennek a sokfajta színpompás lampionnal díszített utcákra, hogy gyönyörködjenek a lampionok pompájában, vagy hogy játsszanak a lampionokkal díszített sárkányokkal és találós kérdéseket fejtsenek meg a lampionnal kapcsolatba n. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia bevezetésével összekapcsolják a különféle kivilágítást a kristálytiszta jégfaragással, így gy önyörű látványosságot alakíthatnak ki.
Emellett sok más népszokás is tartozik még ehhez az ünnephez. Egyebek között bőséges lakomán a csa ládtagok a yuanxiao elnevezésű ragadós rizsgombócot eszik, amelyet különféle gyümölcsökkel töltenek, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen.
 

A holdújév az egész kínai nemzetet megmozgatja, a lakosság zömét adó han nemzetiségen kívül mintegy 20 kisebbség is megünnepli a holdújévet. A tavaszünnep a hagyományos kínai holdnaptár szerint az óév utolsó hónapjának 23. napjától az új év első hónapjának 15. napjáig tart. Ennek során az óév utolsó napja, az úgynevezett szilveszter és az új év első hónapjának elseje a legjelentősebb. A törvény szerint a tavaszünnep háromnapos ünnep. Az emberek azonban egyhuzamban hét napot pihennek, hiszen a hétvégén a plusz két napot ledolgozzák.
 

Több feljegyzés foglakozik a holdújév eredetével. Az egyik vélemény szerint az ókorban egy rendkívül mérges, Nian nevű szörnyeteg minden év utolsó napján házról házra járt, hogy megegye az embereket. De egyszer egy faluban találkozott két fiúval, akik abban versenyeztek, hogy ki pattogtatja hangosabban ostorát. Nian az ostordurranások elől elmenekült és egy másik faluba érkezett, ahol egy parasztház előtt piros ruha száradt. A szörnyeteg erről sem tudta, hogy micsoda. Megint csak elszökött. A harmadik faluban egy parasztház fényesen ki volt világítva, a lámpafény nagyon bántotta a szemét, így hát Nian innen is azonnal távozott. Ebből az emberek rájöttek, hogy Nian fél a csattanástól, a piros színtől és a fénytől, és ennek megfelelő ellenlépéseket tettek: egyebek közt petárdát robbantottak, lampionokat gyújtottak és piros színű feliratokkal díszíte tték fel a lakóházak kapuját. Később ünnep lett ebből a szokásból, amely mindmáig fennmaradt. A legelterjedtebb vélemények szerint a kínaiak ősei már több mint 3000 évvel ezelőtt megtartották a tavaszünnepet. A holdújév kínai neve: Nian. A teknősbéka-páncélra és más állatcsontokra vésett s zövegek szerint a Nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban őseink azért tartották meg a Niant, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást, és hálát adjanak az isteneknek. Annakidején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény az isten áldása. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnep alakult ki. Közülük a legnagyobb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet közé került. Ez a kínai tavaszünnep eredete. Az ősközösségben az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, állatokat és ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Még van egy írott feljegyzés, amely szerint több mint 3000 évvel ezelőtt őseink a Jupiter által megtett egy teljes kör idejével határoztak meg egy évet. Az időszámítás előtti 206-tól az időszámítás után 220-ig uralkodott Han-dinasztia első császára alatt az évnek a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti első napját nyilvánították a holdújév kezdetének.
Mivel emelkedik az emberek életszínvonala, megváltozik a kínai ünnepelés formája is, így például sok kínai tesz ilyenkor kirándulást más területeken.

Mivel az újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden jól alakuljon. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak. Az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik.
Újév előestéje – amely egyszerre emlékeztet a mi szentesténkre és szilveszterünkre – az ünnepsorozat legfontosabb eleme. A családok összegyűlnek, s együtt ünneplik az óév végét. Hagyományos játékokat – kártyát, madzsongot – játszanak, beszélgetnek, illetve az utóbbi években leggyakrabban tévét néznek. Az ünnephez hozzátartozik a petárdadurrogtatás – ez nem egyszerű zajkeltés, hanem a rossz szellemek elijesztésére is szolgál. Éjfélkor a ház minden ajtaját és ablakát kinyitják, hogy a búcsúzó év távozni tudjon. Az ételekből igyekeznek annyit készíteni, hogy bőven maradjon másnapra is; az ugyanis, hogy az óévből bőségesen maradt ennivaló az új évre, kedvező előjel.
Az újév napjára különleges szabályok vonatkoznak. Nem szabad negatív jelentésű szavakat kiejteni, halált, kísérteteket emlegetni – még a „négy” szám kimondása is tilos, mert hasonlóan hangzik, mint a „halál” (si). Az elmúlt éve t sem ajánlatos emlegetni, hiszen a nap célja az, hogy bőséget hozzon az új évben. A sírás sem megengedett: ha ugyanis valaki sír az év első napján, akkor egész évben sírni fog. Ezért aztán ezen a napon, bármilyen rosszak legyenek is, a gyerekeket sem szabad megverni.
Az újévi szokásokhoz tartozik a „piros tasak” (hong bao) ajándékozása is: egy piros ünnepi borítékba papírpénzt csomagolnak, s ezt adják a gyerekeknek, illetve a nőtlen fiatalembereknek. A borítékba rejtett pénzzel azonban vigyázni kell: az összegnek páros számnak kell lennie, a páratlan számok ugyanis bajt hoznak mind az ajándékozónak, mind a megajándékozottnak. A piros tasak felbontása az ajándékozó előtt, ha szerencsétlenséget nem is hoz, de nagy udvariatlanságnak számít.
A piros a bőség, a szerencse, a gazdagság színe, ezért is piros az alapszíne minden újévi dekorációnak – a holdújév a kínaiak számára valóban „piros betűs ünnep”. Piros zászlókat, falragaszokat, képeket, lampionokat helyeznek el mindenütt, hogy biztosítsák a család gyarapodását.

A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke a narancs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a „narancs”, az „arany” és az „édes” ugyanúgy hangzik (yam). Hasonló okból, mivel a „mandarin” és a „szerencse” kiejtése is megegyezik (kat), a mandarin is fontos szerepet játszik a kölcsönös megajándékozásban. Itt is ügyelni kell, hogy páros számban ajándékozzuk őket, egyébként nem hoznak szerencsét.
Mivel az egészséget és a hosszú életet jelképezi, földimogyoróval is gyakran találkozunk az újévi asztalokon. Fontos újévi kellék a nyolcszögletű tálca, amelyről nyolcféle rágcsálnivalóval kínálják a vendéget. Ezek mindegyike szerencsét hoz: a rizslisztből készült sütemény (gao) például ugyanúgy hangzik, mint a „magas”, így azt jelképezi, hogy fogyasztója az új évben magasabbra fog jutni a társadalmi ranglétrán. Hasonló okokból a tengeri moszat a meggazdagodást, a lótuszmag a bőséges fiúgyermekáldást, a szárított tofu (szójababsajt) pedig a gazdagságot és a boldogságot szimbolizálja. Friss tofut felkínálni azonban tilos: a fehér a gyász színe! Előszertettel fogy asztanak az ünnep estéjén kínai töltött táskákat (jiaozi) is.
 

Az újévi ünnepkör hagyományosan tizenöt napig tartott, manapság azonban némileg lerövidült, Kínában az emberek általában nem egészen egy hét szünetet kapnak. A jeles napokat az év 15. napján a lampionünnep zárja. Ezután Kínában visszatérnek a hétköznapok, s gyakorlatilag a következő újévig – az állami ünnepeket kivéve – nincsenek szabadnappal járó hagyományos ünnepnapok, csak kisebb jelentőségű ünnepi alkalmak.